 |
|
 |
| |
|
|
 |
- Virág-szálak: Kültéri edzés
 Virágnak hívják az aerobicoktatót, akihez évek óta rendszeresen járunk. A lelkesedés kezdetben nem verdeste a csillagokat, hosszas unszolásra "csak megnézzük" alapon vetődtünk oda. Hozzá, és a családjához, merthogy a család házában és egyre inkább az életében zajlanak a tornaórák. Itt ragadtunk, annyira, hogy valósággal fokozatosan beépültünk. A kezdetben félénk hátsó sor mára nagyszájú bandává duzzadt, szinte egybeolvadva Virággal és a családjával. Az órák előtt - és néha közben is - zsibvásári nyüzsgés van, szavazás az óra típusáról és persze aktuális ügyes-bajos eszméink kicserélésével. A fogyókúrák állapotától a jóízű főzéseken át a nyári vándorsütések precíz eltervezéséig mindenről folyik a csacsogás, a zsírégetés következtében pedig a veríték.A kis csoportban van mindenféle korú: a fiatal(os) inkább-már-sajnos-harmincasoktól a legfiatalabb hetvenévesig, és különböző temperamentumú: folyamatosan és egyfolytában, a hősi halál pillanatában is beszélgetőstől a csendben szenvedőig minden típus megtalálható. Közös viszont bennünk a kitartás és az egyre keményebb órák végigküzdése és kibírása.
Hétről hétre beszámolok a történésekről, jó receptekről (na persze nemcsak fogyisakról, hanem ártósakról is), tornagyakorlatokról.
Elérkezett a jó idő, ilyenkor a legjobb a kertben, vagy legalábbis szabadtéren lenni. A szenvedélyes sportőrültekben (értsd: a kis tornacsapatunk) ilyenkor felmerülhet - bennünk legalábbis felmerült -, lehetne-e mondjuk grillezni a torna helyett... Ez a gondolat aztán lelkiismereti indíttatásból hamar viccé válik és el is száll, de érkezik helyette a helyes megoldás: tornázzunk kint!!! Szerencsére, illetve rábeszélőkészségünk hatására, ellenvetés nem igen akadt.
 Így a Normafánál eszmélünk, bokasúllyal csinosítva megjelenésünket, súlyzóval a kézben masírozunk (persze tempósan, nemcsak úgy lazázva!) a "futósávon" - örömet okozva ezzel a "rendes futóknak" (vagy nem is, merthogy mindenki a maga szenvedésével van elfoglalva - remélem). Kedvenc tornatancsink, fentebb említett Virág azonban, fejre rakható mikrofon nélkül is környéket rengető hangerővel vezényeli a kis csapat elvárt iramát, de ez azért több diszkrécióért kiált, majd hatalmas röhögésbe fullad - de, természetesen ez nem indok a leállásra. A "power walking" aztán laza kocogásba vált át, ami szintén nem megy vicces megjegyzések nélkül, de szerencsére azok is "házon belülről" érkeznek, a gyorsabb "futókollegák" lehagyásunk közben ügyesen rejtik mosolyukat. Nem célunk a maratoni táv megdöntése, ezért néhány perc múlva a domboldalon, színes matracokon emelgeti különböző testrészeit (láb: többféle irányba, így aztán többféle irányultságra, csípő, popsi, stb.) hős csapatunk. Ez a jelenet különösen a sétáló kutyáknak tetszik - kölcsönös a barátkozás, így ismét Virág nem kimondottan halk hangja hasít a légtérbe, miszerint akkor lehet kutyázni, ha közben a feladat nem veszít intenzitásán! De hát ezt mi is így gondoltuk
 Már csak néhány - száz -, elmaradhatatlan hasizomgyakorlat van hátra, és a jól megérdemelt, ám nem mindenki által kedvelt nyújtás (erről majd máskor értekezem) és vége. Csakhogy, lévén családias jellegű a torna, a kültéri programra érkeztek még: hároméves angyalarcú, típusát tekintve örökmozgó fiatalember (aki már most, háromévesen olyan izmos, amilyen én például nagy valószínűséggel sohasem leszek), az ő nagymamája, valamint őt árnyékként követő szálkásszőrű Törpe. Ezen sokadalom e pillanatban látóhatáron kívül tartózkodott, így levezetés gyanánt a Virág-család keresése volt a feladat. Meglettek, a Normafa másik végén, de hát ez nem okozhat gondot egy ilyen sportszenvedélyű "brigádnak"?!
|
|
|
|
|
 |
|
 |
 |
|